Ajánlás Repülõs Jenõ (részlet a könyvbõl) Aki már olvasták…..(Hozzászólások) Rendelési lehetõség

Szakács Béla

Repülõs Jenõ (részlet a könyvbõl)

„Megrendült a bizodalmam. Ezt a mondatot akkor hallottam anyám szájából elõször elhangzani, amikor a Vörös hadsereg utcai Sesztinából vásárolt alumínium kotyogó aznap már másodjára robbant föl, és a sűrű kávépermet feketére változtatta a konyhafalat, amit jó anyám két hete festett ki nyeles meszelõvel, a saját testi erejével, szép világosra. Házkörüli szakipari munkákhoz már rendesen hozzászoktunk, mesterembereket sosem hívtunk, mert mindig ugyanaz volt a nóta vége. A jó anyag pocsékba ment, az erõs otelló bortól, amit apám illendõségbõl szervírozott, a mesterember délre már a falnak dõlve nótázgatott, vagy a nagy lombos udvari diófánk árnyékában horkolt. Apám szerint ezeket, a tisztességes embereket az egyhangú monoton munka kergette az alkohol kegyetlen világába. Olyan ez – mondta - mint a tiszai kompos élete, aki negyven éven át kompozgat a folyón keresztbe, pedig de nagy kedve lenne egy erõs pántvágóval elnyisszantani a vastag olajos drótköteleket és úsgyi neki a Tiszának, hosszában, úgy ahogy még sosem volt. Bizonyságul eszembe jutott Bicska, rendes nevén Szabó Sanyi esete, aki idõtlen idõk óta a környék lyukas ereszcsatornáit reparálta. A rõt hajú bádogos úgy beleunt a munkájába, hogy megszabadulva saját képzeletbeli sodronyköteleitõl, mint a kábítószeres, révedt tekintettel állandóan fellegekbe járt, úgy járt kelt az utcákon. Amikor fakalapáccsal püfölte a horganylemezt a kémény korcánál, nem tetõgerincen ült õ, hanem egy magas hegycsúcson valahol a csehszlovák Tátrában, ott is egy vadászles tetején, és a zsidó temetõ helyett hegyi csermelyek, csalitosok, gyönyörű képét vélte látni maga elõtt. Ezt a mély meditációs módszerét oly magas szinten művelte Sanyi, hogy egyszer az óvodából a saját fia helyett egy igen hasonló, de mégis más rendes családból származó gyereket vitt haza. Amikor felesége meg felháborodottan számon kérte, csak ilyet mondott, - Azért ordítozott hát egész úton ez a büdös kölyök. Egyszóval mindent saját kezűleg végeztünk, még az egeret is mi fogtuk meg, amely egy õszi napon beköltözött az udvarról a meleg konyha kényelmes sezlonjába. Hiába hoztuk át Ervinék jóegerészõ macskáját a fekete fehér tarka Szabó Jánosnét, abszolút nem foglalkozott az egérrel.
A szép kövér kandúr meg azért kapta meg az utca elején lakó özvegy Szabóné nevét, mert a fejükön földrajzi pontossággal ugyanott helyezkedtek el a pigmenthiányos foltok, ráadásul a tejet egyikõjük sem bírta.
Megrendült a bizodalmam, ezt a mondatot másodjára konkrétan Repülõs Jenõnek a közismert életművésznek szánta anyám, okkal. Jenõ bácsi õszi jelenség volt, sőt ahogy közelgett az év legnagyobb ünnepe, a karácsony és a pincénkben tisztult a jó vörös bor, egyre sűrűbben fordult meg nálunk. Nem volt õ ivós ember, az orvosa szerint vas erõs hiányában szenvedett, ennek okáért mindig csak egy liter bort vett, ami precízen ki is fizetett, három litert meg megivott a két órás trécselés alatt, ami általában a konyhába folytatott apámékkal. Jenõ bácsi máskülönben meg azért volt repülõs Jenõ, mert állítólag a második világháború idején a Horthy hadsereg vadász pilótája volt. Jenõ bácsi legnagyobb hõstette saját elmondása szerint az volt, amikor egy légi csata közben, az õt üldözõ ruszki Rata elõl úgy menekült meg, hogy átrepült a Tisza híd alatt, a muszkának meg ez a mutatvány nem sikerült. Volt egy másik nagy hõstette is, de azt nem szívesen emlegette. Azt inkább a spicces nagybátyáim hánytorgatták fel, nagy röhögve családi névnapok alkalmakor. De az elején kezdem a dolgot. Az történt hogy egy novemberi este, amikor Jenõ bácsi vasat pótolt nálunk, szóba került disznótor, amit apám mindig nagyon várt, anyám meg nem annyira. Édes szülém már elõre rettegett ettõl a naptól, mert nagyon sajnálta a disznót, kiváltképp a haláltusája idején. Ez a terminus apámék szakértelmének köszönhetõen sosem volt rövid. Ha visított a disznó, anyám beszaladt a konyhába teljes hangerõre csavarta a Kossuth rádió reggeli krónikáját, meg üresen búgatta a keresztanyámtól névnapjára kapott lila színû kávédarálót.
Mindeközben hangosan népi műdalokat énekelt torkaszakadtából, általában a Kis kút kerekes kutat, mert azt tudta végig. De hát mit volt mit tenni, hurka, kolbász nélkül nem élet az élet, pláné ha itt a karácsony. Apám szerint a disznó úgy jó ha majd két mázsa, mert akkor jó két újnyi szalonna is van rajta. Hentest, böllért most se hívunk. – hanglérkokodott az öreg, Jenõ bácsival koccintva - Nehogy mán ne tudjuk megszúrni azt a vacak disznót, meg aztán ott lesz a család összes férfitagja is. Ezután erõsen hivatkozott paraszti származására, mert hiszen belõle az urbanizáció, meg a párt csinált munkásembert.

A homokkerti Boros apuka egyik, mai napig működõ találmánya, egy ipari húsdaráló, amelyet egy nagy teljesítményű ventilátor motorból, és egy kombájn kihajtásból épített.

Hallgatható verzió

Kántor igazi gazdája Tóth Tibor (Csupati)

Szipál Marci bácsi Marci bácsi fotós műhelye a Homokkerttől nem messze, Szent Anna, Piac utca sarkán volt.

Bíró Gergő Bíró Gergő fiatal korának köszönhetően, könyvet olvasva sok ismeretlen fogalommal fog találkozni.

Költő József borász (Villány) "olyan ez a könyv, mint a legjobb évjáratú kékfrankosom, ha belekóstolsz, vidámságot hoz az életedbe."

Aradszky László Két ünnep között került a kezembe Dalnoky Ferenc könyve, A Homokkerti capriccio… Elõzetesen már „kémeim” jelentették, hogy Hunniában valami készül… Így nem volt meglepetés-e csecse-becse…Bele is fogtam az olvasásba, és egyszer csak azon vettem magam észre, hogy hipp-hopp a végére értem… Mit mondjak? Felüdülés, kacagás és a sok-sok emlékek felidézése , melyek akár velem is megtörténhettek….De meg ám…Amikor hangosabban nevettem, akkor bizony megszólalt a feleségem: Bingó… Dalnoky disznóvágási leírása egy-az egyben felidézi gyermekkorom hasonló eseményét, Békéscsabán nagyapámék házában Jaminában… Folytathatnám a sort, a „Mutasd a kutyád, megmondom ki vagy !” és a „többiekkel” …. De nem folytatom… A többi az Önök dolga…Vegyék elõ, vagy vegyék meg a könyvet. (Nem én vagyok a kiadó) Szerintem ha fele annyit nevetnek rajta mint én, a szerzõ máris boldog lehet… Önöknek jó szórakozást a könyvhöz, az írónak meg még sok-sok hasonló sikert..

Baji Imre, kosárfonó népi iparművész. Nagyon jól szórakoztam a könyv olvasása alatt, és a cselekmény szálának fonása is nagyszerű.

Benke Laci bácsi, mesterszakács Hát, ezt jól kifõzted gyermekem!

Bodrogi Gyula, színművész Szeretem azokat az önéletrajzi írásokat, amelyben a felnõtt szerzõ örök gyermek marad.

Csala Zsuzsa, színművésznõ Remekmű. Nagyon sokat nevettem rajta. Hasonló céllal kelek fel én is nap mint nap. Szeretném az embereket megnevettetni. A mai idõkben ez nagyon nagy dolog.

Mátyás Feri Igazán nagy élvezettel olvastam Dalnoky Feri történeteit. Volt amire emlékeztem, volt amire nem. Azt hiszem üresebb lett volna az életem, ha ezeket a gyöngyszemeket elveszítem. Nem vagyok született homokkerti, de jó néhány évet az egészséges fejlõdés kedvéért ott töltöttem gyerekkoromban, így én is végignézhettem egy-két ámokfutást, amit hol Feri, hol mások végeztek, valószínűleg a hely atmoszférájának köszönhetõen. Ott ez volt a népszokás. Akkor ez fel sem tűnt. Én is részese voltam? Nem tudom. De sok történetet bennem is felidézett, amiket valószínűleg a következõ hagyományõrzõ műben - ha lesz ilyen - olvashatunk. Például pont ott folytathatná Feri, ahol abbahagyta. A felnõtté válás rögös útjaival. A furcsává sikerült hétvégékkel. A meggazdagodás reményét hozó eleve elvetélt ötletek átgondolatlan, de bátran kivitelezõ idétlenségeivel. Vagy csak azokkal a történetetekkel, amiket egyszerűen, mint ártatlan szemlélõk végigröhögtünk. Például Kincses egy alkalommal Sesztinánál vásárolt lakattal indult haza, de csak a Csonkatemplomig jutott, ahol nem tudott ellenállni az elviselhetetlen kísértésnek (mert bár sokkmindennek ellenállt, de a kísértéseknek valahogy soha nem tudott) szóval a templom melletti férfidivatüzlet bejárati ajtaján csábítóan kacsingató lakatszem túl nagy kihívást okozott Kincsesnek. Nem sokat tétovázott, mindjárt rá is pattintotta fényes nappal a nyitvatartási idõ derekán. Aztán, mint aki csak a 31-es buszra vár tétován megtámasztotta a trafik oldalát és figyelte az eseményeket. Megérte. Még nem ismertük a kandikamerát, de jól jött volna. Remélem sokan fogják felidézni, leporolni, elõásni az ilyen és hasonló kis anekdotákat, megosztani Ferivel, akinek kutya kötelessége ez után a remekmű után folytatni és újabb és újabb könyvek megírásával felidézni bennünk azt, amit már elveszni véltünk. Sok minden változott az elmúlt néhány év alatt, de elmondhatjuk, nekünk van egy közös gyökerünk. Mi is pont olyanok voltunk, mint bárki, aki olvassa ezt a könyvet. Ugyan azokkal a játékokkal játszottunk, ugyan azok az emlékek ugyan azokat az érzéseket kavarják fel bennünk. A gyerekeink nemigen fognak összemosolyogni egy törpeauto, vagy kutyanyelves persely láttán. Nem buherálják együtt az Orosz könnyűipar termékeit, hogy egyáltalán valahogy működjenek egy kicsit, vagy utána, hogy legalább nyomokban hasonlítsanak az áhított nyugat tiltott bálványaihoz, amiket ott egy egyszerű dolgozó csak úgy megvett. Nem 10-15 éves késéssel néznek meg egy filmet rongyosra nézett kazettáról az összes havert összehívva és ma már a filmeket sem egy hang mondja alá unott monotonsággal. Már majdnem elvesztettünk valamit. Ez a valami, mint egy láthatatlan jel, összeköt. Nagyon jó volt felidézni az életemnek ezeket az éveit. Mára nagyon elsodort az élet. Tanár lettem, most egy ideig Angliában élek, szeretem a feleségem és a tengerparti sétákat. Itt semmi sem emlékeztet a homokkertre, csak egy féltett, dedikált könyv Feribarátomtól. Köszi.

Pocsai István, televíziós újságíró A könyvnek akkora sikere van az utcánkban, hogy már minden szomszéd olvasta. Jelenleg nem is tudom kinél van a saját példányom. Egyet azért sajnálok. Mégpedig azt, hogy személyesen nem ismerhettem a regény módfelett szórakoztató szereplõit.

Szabó István, levélkézbesítõ A karácsonyi ünnepek alatt nem csak én, hanem az egész családom elolvasta a könyvet. Nagyon nagyokat nevettünk. Izgatottan várom a második kötetet, nincs olyan magas ár amit meg nem adnék érte.

Tímár Péter Mostanában nem olvastam ilyen jó könyvet. Miközben lapozgattam a saját fiatalságom elevenedett meg előttem.

Szűcs Szilvia, vállalkozó Olvasás közben rengeteget kacagtam. Nagyszerű feleleveníteni ezeket a régi dolgokat.

Tóth János, autóversenyzõ A könyv telitalálat! Gratulálok hozzá! Szoboszlón a fürdõben olvastam. Nagy feltűnést keltettem, mert könnyesre röhögtem magam. Várom a folyamodványt.

Vizler Pál, vasútgépész üzemmérnök, szaktanár. Amikor megvásároltam a könyvet a szerzõ garantált legalább három hangos nevetést. Ha ez nem teljesül – mondta – visszavásárolja a könyvet. Erre persze nem került sor. Végig jól szórakoztam, sõt hogy a könyv mellett korteskedjek, a vagongyári lóugratásról én is halottam.

Eric Cartmen Elég jó a könyv,  b..ki de azt hiszed hogy ismertebb leszel mint én? Engem az egész világ ismer! Nyeeenyenyenyeeenye.

Szilvási Gipsy Folk Band Akik nem csak olvasták a könyvet, hanem az aláfestő zenét is szolgáltatták az egyik fejezet rádiós verziójához.

A Marót Viki és a Nova Kultúrból, Marót Viki és Novai Gábor